PestiTv (GERILLA BÁR) interjú Kristóf Katával a Hollywood Nyelvstúdiók alapítójával
2021. január 03.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Itt van velünk Kristóf Kata, a Hollywood nyelvstúdió alapítója, köszöntünk nagy-nagy szeretettel. Ugye mondtam már a nézőknek a Gerilla Bár elején, hogy az online nyelvtanulásról fogunk egy csomót megtudni tőled, rengeteget, rengeteget beszélni és rengeteget beszélgetni erről. Hogy ha nézzük most a nyelvstúdiókat, nyelviskolákat én, mint kívül álló, azt gondolom, azt látom, hogy nagyon-nagyon sok ilyen van. Telített a piac egyébként Magyarországon a nyelvstúdiókból? Hogy látod ezt, mint aki érintett ebben teljesen?
KRISTÓF KATA: Én azt gondolom, hogy én nem így látom, hogy telített lenne. Még sokkal több jó oktatóra lenne szükség, mert nem érzékeljük még mindig azt, hogy nagyon jól beszélnének a magyarok angolul. Tehát addig, amíg nem áll elő az, hogy bármerre megy egy külföldi, azzal találkozik, hogy szót ért a magyarokkal, addig szerintem van hely. Ami nekünk nagyon nehéz, hogy különbséget tudjuk tenni a különböző ajánlatok között, mert szerintem nyelvoktató és nyelvoktató, mást és mást kínál, és nem biztos, hogy megtalálják a nyelvtanulók a nekik megfelelő nyelvoktatókat.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Pont ez lett volna a kérdésem, hogy rosszul tanítják a nyelvet, vagy nem is rosszul csak nem tudják az emberek nyelvére lefordítani azt, akik mondjuk próbálják átadni, interpretálni a nyelvet tanulni szándékozók számára.
KRISTÓF KATA: Hát én ilyet biztosan nem mondanék, hogy bárki is rosszul dolgozik, vagy rosszul tanít. Én azt tapasztaltam a saját pályafutásom alatt, mindenféle módon próbálkoztam, hogy van egy szűk réteg, akit bárhogy is tanítunk, Ő meg fog tanulni angolul, mert hihetetlen tehetsége, nyelvérzéke van és valamiért ez megy neki könnyen. Ugyanúgy, mint valaki zenél, vagy rajzol, és ott van egy csomó ember, akinek viszont nem jó a bármi, és akkor őket megtanítani már egy nagyon komoly kihívás.
Spegelhalter László (SPIGIBOY): Hogy választanak egyébként az emberek ilyen nyelviskolát, mert ugye majdnem minden fiatal valamilyen nyelvet, nagy többségük szerintem angolt tanul középiskolában, általános iskolában meg később is. És emellé még járnak? Vagy teljesen más közeg, idősebbek választanak nyelviskolákat?
KRISTÓF KATA: Hát a mi célcsoportunk nagyon érdekes, én próbálom mindig meghatározni, hogy kiknek is tanítunk, mert ha van egy iskolai összejövetel, akkor én szoktam látni 6 éves kisgyerektől 70 éves nagypapáig bárkit nálunk, és vannak a gimisek is, és vannak a dolgozók is, csak ezeknek az embereknek egy szűk rétege. Aki hozzánk jön, ők azok, akik már nagyon sok helyen máshol megpróbálták és kiderült, hogy valamiért nem megy nekik. Mert mi azt képviseljük, hogy itt van egy tanuló, és ő bármilyen igénnyel is álljon elő, mi ahhoz alkalmazkodni fogunk. És ugye ezek azok az emberek, akik hát, hogy mondjam, ez ilyen mainstream, annak, akinek bármi jó, vagy egy ilyen nagy, nagy-nagy sokaságnak szolgáltató nyelvstúdió, hát azok közül ők kiesnek. Van, aki az alsó végén, mert egy kicsit több törődésre vágyik, vagy több figyelmet igényel, vagy a felső végén, mert neki unalmas esetleg az, ami egy átlagos tanulónak megfelelő. És akkor nálunk az a közös nevező, hogy ezek az emberek szeretnének nagyon jól, kivételesen jól megtanulni angolul.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Tehát akár utána nyelvvizsgázni is?
KRISTÓF KATA: Hát annál is sokkal jobban, tehát a mi tanulóink, én most mondanám a legérdekesebb példámat, amit tavaly hallottam egy tanulónktól: azért tanult nálunk, hogy Dániában mesterkurzusra tudjon jelentkezni, és a szintfelmérőn beválasztották őt az anyanyelvűek közé.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Az gyönyörű! Azért az nagyon gyönyörű, hát azért…
KRISTÓF KATA: Hát igen, ezzel nekünk is elállt a hangunk és nyilván Ő se számított erre. Tehát az amit itt nálunk szeretnének a tanulók elérni, az nem egy középfokú nyelvvizsga szintje (SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): hanem annál több), hanem az, amikor Ő tényleg folyékonyan, hibátlanul, magabiztosan, választékosan tud beszélni és ért angolul.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Az iskolai nyelvtanulás akkor szerinted nem elég óraszámban, mennyiségben, talán-talán minőségben is?
KRISTÓF KATA: Én semmiképpen nem szeretném kritizálni az iskolai oktatást, komolyan nem, legfőképpen azért nem, mert én, egy gimnáziumban tanultam meg angolul nagyon jól. Tehát én egy egyszerű, angol nyelvtagozatos gimiben tanultam meg angolul annak idején, Balatonfüreden, nagyon, nagyon régen. De nem erről van szó, hanem arról van szó szerintem, hogy amikor én, és én is dolgoztam közoktatásban, és szívem, lelkem kitettem (SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Tehát átlátod), átlátom igen, viszont amikor nekem van 45 percem, és ott van velem szemben 20-25 gyerek, annak a 20-25 gyereknek mindegyiknek más kell. És hogy ha én kiválasztom a jó középutat, akkor az összes többinek biztos, hogy nem fogok tudni segíteni.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Meg ugye a másik az, amit mondtál, az iskolában, hogy a gyereknek egy bizonyos részének van ambíciója, a másik felének meg nem biztos, csak ott van, mert kötelező. De viszont aki elmegy nyelviskolába, befizeti a szülő, vagy saját magának befizeti, nyilván ott már sejthető egy fajta, mondjuk nagyobb aktivitás, mint mondjuk azoknál, akik az iskolában, úgy a passzívabb részhez tartoznak.
KRISTÓF KATA: Hát jól belekérdeztél, nyilván én azért is hagytam el ezt a közoktatásos pályát, mert az nagyon nehéz. Tehát azért nekem minden egyes tanuló kudarca az én kudarcom is, és azért már nem szívesen szenvedtem kudarcot, mert a tanuló nem volt elég lelkes. Viszont egy nyelviskolában tényleg így van, hogy ha szülő hozza oda a gyereket, semmiképpen mi nem vesszük fel, hogy ha én megkérdezem a gyereket, és Ő azt mondja, hogy nem, igazából nem érdekli, akkor megkérjük, hogy inkább ne járjon még, majd, ha megérett erre. És nekünk az a nagy szerencsénk, hogy tényleg olyan emberek tanulnak nálunk, akiknek nagyon kell az angol. Ők már megértették, teljesen mindegy, hogy gimnazista vagy 70 éves, de Ő már egyszer valahol megértette, hogy neki erre szüksége van, és akkor ezért sokkal együttműködőbb, igen.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Még egy kérdés, sokszor emlegetik a nyelvtanulók, főleg, akik sikertelenek, nekem nincsen nyelvérzékem, azért nem megy, abbahagyom az egészet a fenébe. Van ilyen, hogy nyelvérzék, vagy inkább csak mondjuk fenék van és szorgalom van?
KRISTÓF KATA: Hát, nem. Elmondtam. Tehát van az a szerintem egy ilyen 20 százaléka az embereknek, ezt később vettem észre, mert azért kutattam ezt a témát, hogy hogyan lehet, hogy valaki abban a csoportban megtanul, vagy, hogy lehet, hogy valaki itt vagy ott megtanul (SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Hát igen, és te mire jutottál?). Hát arra jutottam, hogy a legjobb példám az, hogy volt egy kolléganőm, akinek a kislánya 5 éves korában azt mondta, hogy szeretne megtanulni hegedülni, és vettek neki egy pici hegedűt, és amikor a kezébe vette a hegedűt a kislány, akkor a hegedűtanár elájult, mert azt mondta, hogy na ezt a hegedűtartást, ezt évekig kell gyakorolni. És ugyanígy megvan a nyelvoktatásban is, tehát láttam olyan tanulót, akinek szivacs agya van. Elmondod és használja és nincs közte szünet. De ez nem jelenti azt, és nyilván ez nekem nem volt elég kihívás, hogy én ilyen embereknek megtanítsam a nyelvet (SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): az túl könnyű), gyakorlatilag maguktól is megtudnának tanulni, mint ahogy én saját magam megtanultam felsőfokon olaszul, úgy, hogy én írtam magamnak a tananyagokat, de ez nagyon ritka. És igenis mi arra tettük fel az összes energiánkat és összes tehetségünket, hogy mindenki másnak, és a mi hadjáratunk az egy bizonyítás (SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): a mocsár és a passzív emberek), nem az, nem azok, hanem akik nem az istenadta nyelvzsenik, hanem azok, akik a mindennapi hősök. A mi missziónk így is szól, hogy mi szeretnénk segíteni a mindennapi hősöknek, akik nem rendelkeznek ezzel az istenadta tehetséggel. Sőt lehet, hogy a közoktatás már az önbecsülésüket is megtépázta, és akkor, ha befáradnak hozzánk, akkor először visszaadjuk az önbecsülést, aztán adunk nekik egy segítséget, és megtanulnak angolul gyönyörűen, folyékonyan, szabadon beszélni.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Lehet az annyira hatékony, mint mondjuk egy szó szerint osztályteremben, fizikailag ott lévő és ott lefolytatott nyelvtanulás, vagy mint, egy magántanárral folytatott négyszemközti nyelvtanulás egyébként?
KRISTÓF KATA: Nagyon jó a kérdésed! Ugyanis mi nem hittünk ebben egyáltalán, tehát mi szeretjük azt, hogy bejön a tanuló és akkor mi körbevesszük a környezetünkkel.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): mi van a személyessel, hát nem azt szoktuk meg? Hát igen, meg azért ez az oktatási környezet se mindegy, hogy ott vannak a szótárak a falon, és a hanganyag, és minden ott van kéznél. És ott van az a hely, ahol aztán téged nem fognak megzavarni a családtagok, meg nem veheted fel a telefonodat, viszont amikor karanténba zárták a világot, akkor nem volt mese, nekifutottunk, és a kérdésedre, tehát jól érzed, hát fel kell kösse a gatyáját, már bocsánat, az oktató is és a tanuló is, hogyha az online térben szeretné megoldani ezt a nyelvtanulást, mert nagyon sok olyan akadállyal futunk szembe, amivel az offline tanításkor nem, pedig ott is van bőven akadály.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): A gyerekeknél láttam, amikor ugye volt ez a karantén, ők általános iskolások, kettő kislány, hát a tanárnak én nem lettem volna a helyében. Tehát nincs az a mennyiségű nyugtató, ami elég lett volna konkrétan, hogy tudjam kezelni a gyerekeket. Nálatok mik ezek a nehézségek?
KRISTÓF KATA: Hát az életvezetési jártasság leginkább. Tehát tulajdonképpen mi, akkor amikor elindult a karantén, mi összefogtunk, negyvenöten vagyunk a csapat, akik dolgoztunk ezen, és 1200 munkaórát beletettünk abba, hogy zsupsz, felraktuk az offline környezetünket az online térbe, de odaáig, hogy lehet együtt tanulni a tanárral ugyanúgy mint az iskolában. Tehát úgy, hogy ilyen kis breakout room-okban ott vannak, otthon ül, és akkor bármikor kérdezhet, de egyedül önállóan is tud tanulni, de ember legyen a talpán aki ott tartja a tanulót a tananyaga mellett (SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Hát ez az!). És természetesen van nagyon jó példa, tehát elméletileg meg lehet tanulni, tehát az az online környezet, amit nekünk sikerült összerakni, az tényleg leköveti az offline környezetet, és léteznek ezek a zoom, breakout room-ok és zoom tanfolyamtermek, amikben tudunk segíteni és személyesen is közreműködni, de a tanulóknak életvezetési jártasságot kell tanítanunk, amellett, hogy nyelvet oktatunk, mert elfolyik az idő a kezükből, elviszi őket az élet. De nem az alany és az állítmány a probléma, hanem tényleg az, hogy megértetni a tanulóval, hogy azért mert, most aztán tényleg akkor tanulsz amikor akarsz, mert ügye éjjel-nappal ott van a lehetőség, akkor azért még meg kell választanod azt a tanulási időt, amikor mindenképpen odaülsz, és tanulni fogsz.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Igen, ez az, igen az időbeosztás kapcsán, ez egy nagyon-nagyon fontos dolog amit mondtál és említettél, a másik pedig az, hogy ha keretek közé van, főleg abban a korban, ugye mondjuk gimnáziumig, meg talán főiskolán, egyetemen is én tapasztaltam ezt egyébként, meg Spigi is szerintem, amikor egyetemre jártál, hogy, hogy kell egy fajta ilyen szilencium idő, amikor rá van kényszerítve a gyerek, hogy most tanulsz, mert a túlzottan nagy szabadság, majd megcsinálom, ó van még időm, uh vége a napnak, álmos vagyok, nem csinálom, ez tényleg valóban nehéz amit mondtál.
Még egy kérdésem van, hogy ez lehet akkor a nyelvtanulásnak a jövője? Mondhatjuk ez az online nyelvtanulás egyértelműen, vagy kezdi kiszorítani, vagy arányban van mondjuk a személyes jelenlétet követelő vagy kérő nyelvtanulással?
KRISTÓF KATA: Hát én nagyon örülök neki, hogy még van helyem ezen a bolygón, mert én azért nagyon szeretem megölelni a tanulóimat, és nagyon szeretek velük találkozni személyesen, és hál Istennek Ők is szeretnek. Tehát azt látjuk, hogy az a nyelvtanuló aki közel lakik egy Hollywood nyelvstúdióhoz, az amint tehette bejött. Tehát amikor bezártak minket, akkor nyilván tanult online és működött, de amikor csak lehetett rögtön jöttek és a tanulók mondták, hogy nekik igényük van erre a személyes találkozásra, a beszélgetésekre, és erre a környezetre amit mi kialakítottunk ott, ez a tanulási környezet. Viszont azt is eltudom mondani, hogy az online felületünket egyáltalán nem hirdetjük, mi azt egyenlőre arra tartogattuk, hogy bezárnak, kinyitnak, bezárnak, kinyitnak, mi ott legyünk és tudjunk szolgáltatni, viszont hirdetés nélkül annyi az érdeklődő az online tanításra, hogy fölállt egy külön online nyelvstúdió nálunk. Tehát egyszerűen kinőtt egy online nyelvstúdió a semmiből, és hirdetések nélkül, úgyhogy biztos, hogy van jövője, de szerintem nem fogja kiszorítani a személyes jelenlétet még egy jó ideig.
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Azon gondolkodtam, beszélgetés végén mit lehetne kívánni egy nyelviskola alapítónak, rengeteg tanulót on és offline módon? Talán ez jó lehet?
KRISTÓF KATA: A világ összes tanulóját!
SCHÉDA ZOLTÁN (GERILLA BÁR): Legyen így! Köszönjük szépen, hogy itt voltál velünk.
KRISTÓF KATA: Köszönöm.