Péter bár magántanárhoz járt, mégsem lett meg az eredmény.
A minap kopogott be hozzánk Péter, hogy 5 évet járt magántanárhoz angolozni, mégsem tud megszólalni angolul… Elmesélte, hogy az órák elején a jó hangulat kialakításához mindig megbeszélték, hogy kinek milyen volt a napja. Aztán jól belementek a nyelvtan mélységeibe.. Ezt követően pedig próbáltak beszélgetni, aztán jöhetett a házi feladat, majd a következő találkozásnál a számonkérés, ellenőrzés, stb…
És egyszer csak eljött az az érzés, hogy sosem lesz ennek vége…
Az állami közoktatás mellett a legtöbben úgy próbálnak eredményesen nyelvet tanulni, hogy különórákat vásárolnak egy magántanártól. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy még otthon is tanulnak és házi feladatokon gyakorolnak.
Mi lehet az oka, hogy még így is sokan kudarcot vallanak vagy egyszerűen csak belefáradnak a végeláthatatlan tanulásba, mert hiába megy jól például az írás angolul, a beszéd legtöbbjüknek problémás és nem mernek, nem tudnak megszólalni?
A kudarcnak van néhány jól látható oka, amely egyszerű és szinte banális, mégis a legtöbbször rejtve marad a szemünk előtt. Erről írok most itt lentebb, hogy ha lehet, ne fuss bele ezekbe a hibákba kedves olvasó.
A “túlesni” faktor – a közoktatás legnagyobb ártalma
A hagyományos oktatásban hamar elfelejtjük, hogy azért tanulunk, hogy a megszerzett tudással felvértezve az élet valamely területén sikereket, eredményeket érjünk el, pénzt keressünk. Ezzel szemben leginkább érdemjegyekért, bizonyítványokért, eredményes vizsgákért tanulunk. Ebből alakul aztán ki, hogy sietünk és megpróbáljuk a lehető legrövidebbre fogni a tanulás megpróbáltatásait. Paradox módon aztán éppen ez lassít le bennünket! Mivel nem vagyunk alaposak a kapkodásban, instabil alapokra építkezve lelassulunk és gyakran feladjuk.
A mi tapasztalatunk a Hollywood Nyelvstúdiókban az, hogy alaposabban tanulni = gyorsabban haladni.
Engem tanítson meg valaki… vagy engem segítsen megtanulni valaki?
A legnagyobb illúzió az, ha valaki azt hiszi, hogy a tanár tanítja meg őt. Valójában ebből annyi igaz, hogy a tanár elmagyarázza és segít megérteni a tananyagot (elméletet), de a gyakorlást nem lehet másra bízni, kizárólag csak a tanulóra. Ez olyan, mintha Tusup elfogadta volna Hosszú Katinkától, hogy ne gyakoroljon olyan sokat a medencében.
A mi tapasztalatunk a Hollywood Nyelvstúdiókban az, hogy a legműködőképesebb képlet a 10-20% elmélet és a 80-90% gyakorlat. És a gyakorlás közben teljesen felesleges, hogy a tanár ott üljön a tanuló mellett.
Nekem arra van szükségem, hogy valaki beszélgessen velem…
Ez a másik nagy illúzió a nyelvtanulásban. Nos ez olyan, mint amikor valaki szeretne táncolni, de nem ismer lépéseket, nem ismeri az alap koreográfiát.
Amikor valakinek nincsenek begyakorolt mondatmintái, szavai, mondatszerkezetei, akkor nyögdécselés, izzadás lesz az eredmény. Ez a fajta beszédtanulás valójában az anyanyelv esetében működik, csak hogy ha utána számolunk, akkor az fog kiderülni, hogy 6 éves korunkig, amikor kb. középfokon kommunikálunk, mintegy 16.000 órát töltöttünk gyakorlással!
Nos ez felnőttként, de középiskolásként sem fér már bele az időbeosztásunkba… De mi lehet akkor a megoldás? Vagy idegen nyelvterületre kötözni legalább egy évre, ami eléggé költséges, vagy pedig olyan módszerrel tanulni itthon, ami nagyon hatékony és sok benne a szóbeli gyakorlás.
A mi tapasztalatunk a Hollywood Nyelvstúdiókban az, hogy a magolást elkerülő, megértésre alapuló, nagy mennyiségű szóbeli gyakorlás az, ami eredményt hoz. Ehhez pedig bele kell tenni az időt és a szándékot. Viszont a jó hír az, hogy nulláról indulva mintegy 360 óra alatt el lehet érni a magabiztos és választékos beszédet, a középfokú nyelvtudást.
Kristóf Kata alapító, tananyag-fejlesztő
korábban hivatalos BME nyelvvizsgáztató